Újdonságok az ezüstkolloid alkalmazásával kapcsolatban

Az ezüstkolloid legcélszerűbb fejlesztési irányát éppen a ritka, de kiszámíthatatlan, és drámai gyorsasággal terjedő vírusfertőzések jelentik, hisz az ezüstkolloid ezeknél a vírusoknál is fantasztikus hatást ért el…

Mint korábban említettük, az 1930-as évek végéig az ezüstkolloid volt a legelterjedtebben használt fertőzés elleni szer. Alkalmazták külsőleg és belsőleg is. Az ezüstkolloid használatát az antibiotikumok megjelenése és elterjedése vetette vissza. Már a II. Világháború során is az amerikai katonák a lőtt sebek kezelésére, kiterjed hámsérülésekre, inkább adtak „szulfás port” (az első szulfonamid antibiotikum, mely hazánkban Superseptyl néven volt forgalomban). Azelőtt a hasonló sérülések kezelésére inkább ezüstkolloidos borogatásokat alkalmaztak. A háború végére a penicillin már Kelet-Európában is megjelent, ami valóban jelentős áttörést hozott a fertőzések elleni kezelésben, de számos kellemetlenséggel és veszéllyel kellett már kezdetben is számolni.

Így pl. az allergia és az allergiás („anafilaxiás”) shock, mely percek alatt, minden figyelmeztető előjel nélkül is halálos lehetett. A háborúkkal mindig együtt terjedő nemi betegségek közül a vérbaj kezelésére a penicillinen kívül nem is volt más lehetőség, de sok esetben okozott Jarish-Herxheimer reakciót (a széteső baktériumok falában található méreganyagok által okozott toxikus shock).

A kloramfenikol (nálunk Chlorocid) nevű kiválóan hatékony antibiotikum karrierje is addig tartott, amíg jó néhány esetben halálhoz vezető csontvelő-elégtelenséget nem okozott. Időközben piacra került eritromicin a rengeteg és veszélyes gyógyszer-kölcsönhatásával vívott ki magának kétes hírnevet.

A kudarcok és halálos áldozatok ellenére az antibiotikumok karrierje az ötvenes évektől talán a nyolcvanas évek elejéig töretlen maradt. Az ezüstkolloid egyre inkább kiszorult a gyógyszerpiacról, sőt, a vezető amerikai gyógyszerhatóság (FDA = Food and Drug Administration) 1998-ban gyakorlatilag kuruzslásnak minősítette az ezüstkolloid használatát.

Ezzel az antibiotikumok fejlesztése új erőre kapott – noha teljesen világos, hogy az FDA a gyógyszerlobby érdekeit szolgálta. Ennek következményei meglehetősen drámaiakká váltak, hiszen ma már antibiotikum recept nélkül beteg aligha távozhat a család orvosi rendelőkből.

Ezek között is első helyen a gyógyszerkölcsönhatások problémáját említeném. A gyógyszerek közül az eritromicin, klaritromicin, ciprofloxacin, norfloxacin, ofloxacin, az összes belsőleg szedhető gombaöllő gyógyszer, így a ketokonazol, itrakonazol, flukonazol, mikonazol, stb. kiterjedten használt bélmozgató gyógyszerekkel (pl. cisaprid – nálunk Coordinax volt), bizonyos szívritmus szabályozókkal és vérnyomáscsökkentőkkel (pl. amiodaron, verapamil, diltiazem, stb.) sorozatosan szívmegállást okozott.

Ezek a gyógyszerek a vérzsírcsökkentő sztatinokkal a vázizmok pusztulását, súlyosabb esetben veseelégtelenséget (rhabdomyolysist) okozhatnak.

Az összes penicillin letiltja a fogamzásgátló tabletták hatását, ezzel megvonásos vérzést, ill. nem kívánt terhességet okoz, napjainkban is ezerszámra.

Egyes becslések szerint, csak Tennessee Államban, 1989 és 2000 között mintegy 1600 halálos áldozata volt a kölcsönhatásoknak. Ezzel ma sincs tisztában az orvostudomány.

Ezeknél a haláleseteknél a boncolóorvos is csak széttárni tudta a kezét, hiszen a dráma igazi oka szabad szemmel, sőt mikroszkóppal sem volt látható.

Óriási probléma a kórokozók rezisztenciájának gyors kialakulása. Ma a kórházi betegek legalább 2/3-ának halálában mindenféle antibiotikumot megszokott, ún. polirezisztens baktériumok is közrejátszanak.

Talán a legnagyobb botrány a Lipobayjal volt kapcsolatban. A német gyártmányú vérzsírcsökkentő, a Lipobay (cerivasztatin) más gyógyszerekkel együttadva, több ezer embert ölt meg. A Lipobay botránynak igen nagy szerepe van a régebbi, talán kicsit lustábban ható, de mindenféleképpen biztonságos paramedicinális készítmények reneszánszában.

Bár az FDA és a „bizonyítékokon alapuló orvoslás” hívei az ezüstkolloidtól is olyan klinikai tanulmányokat követelnek, mely szerintük bizonyítja a szer hatékonyságát és veszélytelenségét – valójában inkább olyan vizsgálatot követelnek, amelyek az FDA meglehetősen önkényes módon összeállított vizsgálati protokolljának felelnek meg.

Ezen az alapon a gyógyszerkincsünk túlnyomó többségét a szemétbe hajíthatnánk, mert alig-alig találkozik az ember olyan FDA szabványos vizsgálattal, ami alapján egy-egy gyógyszer forgalomba hozatalának lehetősége egyátalán felmerülne.

És akkor még nem beszéltünk a Római Birodalom alkonyán élt Galenusról, aki legalább 1500 gyógyszert ismert, és közülük számos ma is patikai forgalomban van. Ezekkel sem készült FDA szabványos tanulmány.

Ezzel azonban az ezüstkolloid reneszánsza nem állítható meg, egyre nagyobb iránta az érdeklődés az alacsony toxicitás, széles hatásspektrum, kölcsönhatások és a kórokozó-rezisztencia hiánya miatt. Lépésről lépésre az ezüstkolloid iránti érdeklődés fokozódik és nemcsak a természetgyógyászok, hanem a konvencionális európai orvostudomány követői között is.

Az elkövetkező cikkjeinkben igyekszünk számot adni az ezüstkolloid alkalmazásával kapcsolatos újdonságokról bizonyítván, hogy az ezüstkolloid nem kuruzslás, csupán egy régi hatékony gyógyszer (bár jogilag nincs gyógyszernek minősítve) ismételt csatasorba állítása. Ez biztosan sérteni fogja a nagy antibiotikum gyártók érdekeit, de mi inkább (végre) a betegek érdekeivel szeretnénk foglalkozni.

Az ezüstkolloid hatékonynak bizonyult az egyik legfélelmetesebb légúti vírusbetegség, a SARS-sal szemben is (Severe Acute Respiratory Syndrome (súlyos hirtelen légúti tünet együttes).

A Perstorp nevű Svéd Gyógyszerkutatási és Fejlesztési Rt olyan ezüsttel impregnált polimereket fejlesztett ki, melyek a SARS nagyon magas halálozást okozó egyedeivel szemben kimagaslóan jó hatékonyságot mutattak. Az ezüsttel impregnált polimer elsőként felületi kezelésekben és fertőtlenítésekben lett kipróbálva, de mára már nyilvánvaló, hogy az új technológia ezüst-aminosav kombinációt tartalmazó injekciók fejlesztésében is úttörő jelentőségű lehet. Annál is inkább, mert a klasszikus antibiotikumokról köztudott, hogy vírusokkal szemben is hatásos típust közöttük nem ismerünk (ellentétben a médiareklámok állításaival).

A SARS egyébként ritka vírusos tüdőgyulladás, 2002-2003-ban okozott nagyobb járványt főként a Távol-Keleten. A virológiailag is igazolt kb. 9000 betegből 800 haláleset igazolhatóan a SARS rovására írható. Mint a légúti vírusfertőzésekre általában jellemző, egy hirtelen kitörő járvány a világon órák alatt el tud terjedni (főként a gyors interkontinentális utazás lehetőségének köszönhetően). A SARS ma még csak egy nyugvó állapotban lévő rémületet keltő kórkép, melynek fellángolása, világjárvánnyá való fajulása gyakorlatilag bármikor előfordulhat. A SARS vírussal szemben semmilyen hatékony antibiotikummal, vagy védőoltással nem rendelkezünk. Az ezüstkolloid legcélszerűbb fejlesztési irányát éppen a ritka, de kiszámíthatatlan, és drámai gyorsasággal terjedő vírusfertőzések jelentik.

Várj egy percet mielőtt kilépsz!
Ne menj el üres kézzel, fogadd el ezt az 1000 Ft értékű kupont amit 30 napon belül beválthatsz bármilyen DrJuice termékre!