Az ezüstkolloid felszívódása és kiürülése a szervezetből

Hogyan és mennyi idő alatt szívódik fel az ezüstkolloid a szervezetünkben? Hogyan és mennyi idő alatt ürül ki a szervezetünkből az ezüstkolloid oldat? Mennyire biztonságos az ezüstkolloid oldat? Mi befolyásolja az ezüstkolloid oldat biztonságosságát…

Az ezüstkolloid biztonságosságát két tényező befolyásolja:

1. Mennyi az összes elfogyasztott ezüstkolloid dózis.

2. Milyen rövid idő alatt fogyasztották el az ezüstkolloidot. A kiválasztódás miatt az ezüstkolloid szedésének időtartama valószínűleg fontosabb, mint a teljes elfogyasztott ezüstkolloid mennyiség. Amennyiben az ezüstkolloid felvétel meghaladja a szervezet kiválasztó kapacitását, az ezüstrészecskék felhalmozódhatnak a szervezetben.

Az ezüstkolloid a tápcsatorna teljes hosszában gyorsan felszívódik – már a száj nyálkahártyájáról is. Az ezüst kiválasztása az epével, majd a széklettel történik. Ez még az inhaláció formájában adagolt ezüstre is érvényes. Lényegesen kisebb mennyiségben, de az ezüst a szervezetből a vizelettel, verejtékkel, hajjal, körömmel is távozik a szervezetből. A kiválasztódás meglehetősen gyors. 2,34 mg ezüst kiválasztásához mindössze 24 órára van szükség. Az ezüst kiválasztódása tehát sokkal gyorsabb és hatékonyabb, mint az eddig gondolták. Mindez megmagyarázza, hogy miért olyan ritka az ezüst túladagolás (argiria). Felnőttek esetében napi 2 mg az a mennyiség, mely az egészségkárosodás veszélye nélkül biztosan bevehető, bár jelentős egyéni különbségek sem zárhatók ki. Vesekárosodás esetén pl. a kiválasztódás hosszú időt vesz igénybe, így a tartós szedés kockázata is fokozott.

Egy új keletű vizsgálat, melyet napi 2,34 mg ezüstkolloid elfogyasztásával végeztek, az alábbi tanulságokkal szolgált:

1. Az ezüst könnyen kiürül a szervezetből, főként vizelet útján.

2. 24 óra alatt több ezüst ürült, mint az elfogyasztott mennyiség. A kiürült ezüst mennyisége szoros összefüggést mutatott a napi vizelet, ill. széklet mennyiséggel. Vagyis minél több salakanyag keletkezik, az ezüst annál gyorsabban ürül.

3. A 24 órás vizsgálat előtt több hónapig végeztek ezüstkolloid kezelés a fenti dózissal. Így feltételezhető, hogy a szövetekben jelentősebb mennyiségű ezüst maradt vissza. Mindez alapján arra következtethetünk, hogy a megelőző célzattal alkalmazott ezüstkolloid hatékonyabb, mint ha azt a betegség kitörése után kezdenék szedni.

A szedés abbahagyását követő első 100 nap során az ezüst kiválasztódása elsősorban a vizelet útján történik. A későbbiekben már a széklettel történő ürülés kerül előtérbe. A naponta fogyasztott víz mennyiségével csaknem arányosan nagyobb volt a távozó ezüst mennyisége.

Az ezüstkolloid kísérletek tanulságai a következők voltak:

1. Megfelelő minőségű ezüstkolloid fogyasztása mellett nem kell számolnunk az ezüst szervezetben történő felhalmozódásával.

2. A hajjal és körömmel történő kiválasztódás elhanyagolható mértékű. Így naponta 2 mg-nál több ezüst tartós szedése esetén is a bevitt és a (főként vizelettel) ürülő ezüst mennyisége lényegében megegyezik.

3. A kezelés befejezése után a kiválasztódás először a vizelettel történik, majd az idő haladtával a széklettel történő ürülés lesz a jelentősebb. Az ürülés nagy mennyiségű folyadék fogyasztásával tovább gyorsítható.

4. Főemlősökkel végzett vizsgálatok kimutatták, hogy a bevitt mennyiség 90-99%-a a bevételt követő 2. napig kiürült. A maradék elhanyagolható mennyiség ürülése is legfeljebb egy hetet vett igénybe.

Mai tudásunk szerint az ezüstsók számottevően toxikusak, ellentétben az ezüst proteinekkel, vagy ezüstkolloiddal.

Ezüstkolloid fogyasztása során fontos, hogy ki tudjuk számítania bevitt ezüst mennyiségét:

Egy teáskanál kb. 5 ml folyadékot fogad be.

Egy ppm („parts per million”) koncentráció = 1 mg/liter, azaz 1 mikrogramm/milliliter. A DrJuice ezüstkolloid 20 ppm koncentráció mellett tehát 20 mg ezüstöt tartalmaz literenként, és 0,02 mg-ot milliliterenként. Egy dózissal (5 ml, vagy egy teáskanál) tehát 0,02 x 5 ml = 0,1 mg vihető be. Napi kétszeri adagolás mellett a napi dózis tehát 0,2 mg.

Megalapozott tudományos vizsgálatok szerint az a napi dózis, ami az egészségkárosodás veszélye nélkül naponta biztosan bevehető, 2 mg. Vagyis a normális terápiás dózis tízszerese.

Mindezek alapján elmondható, hogy az ezüstkolloid kezelés kockázata nem számottevő, alkalmazása kapcsán csak kényszeres gyógyszerszedők esetén fordulhat elő.

Az ezüst szájon át történő szedése csak kolloid ezüst esetén csekély. Ennél jóval nagyobb kockázattal kellene számolnunk ezüstsók esetén, ezek tehát csak a bőr-, vagy nyálkahártya felületen alkalmazhatók helyi kezelésre.

Az ezüst a gyomorban, sósav hatására ezüst-kloriddá alakul, tehát elvileg mérgező sóvá. A vékonybélben viszont az epével kiválasztódó nátrium bikarbonát közömbösíti a gyomorsavat, emiatt az ezüstkolloid formában ismét kicsapódik. A felszívódás csak ez után történik meg. Az ezüst klorid kialakulása kockázatának csökkentésére mégis javasolható az ezüstkolloid szájüregben (nyelv alatt) tartása, legalább 3 percig, a lenyelés előtt. Ilyenkor az ezüstrészecskék már a száj nyálkahártyájáról felszívódnak, tehát a gyomorban az ezüstsó képződése elvileg is lehetetlenné válik.

Az elmondottak világosan cáfolják azokat az aggodalmakat, miszerint a szájon át adagolt ezüstkolloid biztonságossága megkérdőjelezhető lenne!

Várj egy percet mielőtt kilépsz!
Ne menj el üres kézzel, fogadd el ezt az 1000 Ft értékű kupont amit 30 napon belül beválthatsz bármilyen DrJuice termékre!