Az ezüstkolloid alkalmazása Dr. Elek Csaba Szülész-Nőgyógyász szemével

Az ezüstkolloid az újra felfedezett antibiotikum

A megfogalmazás nem pontos, antibiotikumnak hívták eredetileg az élő mikroorganizmusok által előállított antibakteriális molekulákat. A kémiai úton előállított hasonló hatású vegyületek helyes megnevezése a „kemoterápiás szer” volt. Az orvosi gyakorlatban manapság a két fogalmat összemossák, ezért hívhatjuk az ezüstkolloidot is „antibiotikumnak”, az egyszerűség kedvéért.

1938 előtt az ezüstkolloid volt a leghatékonyabb antibakteriális szer. Ez az év volt, amikor az Egyesült Államokban bevezették a penicillint. Ez jóval olcsóbbnak és hatékonyabbnak bizonyult abban az időben. A 90-es években vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a széles körben alkalmazott antibiotikumok számos veszélyes mellékhatással, gyógyszerkölcsönhatással bírnak, melyek akár halálhoz is vezethetnek. További hátrányuk volt az érzékeny baktériumok egyre zsugorodó köre, a gyakori allergia, továbbá a vírusokkal és egysejtű kórokozókkal szemben fennálló hatástalanságuk.

Bármilyen gyógyszerről is beszéljünk, lefontosabb tulajdonságaik az ún. farmakodinámia és farmakokinetika témakörébe tartoznak. Farmakokinetika foglalkozik a felszívódással, a szervezetben történő megoszlással és a kiválasztódással, a farmakodinámia pedig a hatóanyag és a beteg szervezet kölcsönhatásaival.

Az ezüstkolloidról annyit kell tudnunk, hogy az 7-14 atomos ezüst mikrokristályok tiszta vízzel alkotott szuszpenziója. A részecskék (lévén egyforma pozitív töltetűek) taszítják egymást, így a rendelkezésükre álló teret felrázás nélkül is egyenletesen töltik ki.

Az ezüstkristályok a nyelv alól gyorsan és akadálymentesen felszívódnak, mivel idegen anyagok, mozgósítják a szervezet immunrendszerének második vonalát, a falósejteket (azaz gennysejteket). Ezek a részecskéket felfalják, az emésztő űröcskéjükben, erősen savas vegyhatása mellett a kristályokból pozitív ezüst ionokat szabadítanak fel. Ezek a falósejtek fertőző ágensekkel szembeni hatékonyságát megsokszorozzák. Az ezüstkolloid tehát ott hat, ahol a fertőzés bekövetkezett, hiszen a gennysejtek vándorlását gyulladásos hormonok (citokinek) irányítják. Számos gyógyszert, gyógyterméket reklámoznak azzal, hogy „ott hat, ahol a betegség van. Ez igaz lehet az azitromicin antibiotikumra és az ezüstkolloidra, a többiek hatékonyságát a vérszint szabja meg.

Az ezüstkolloid-kórokozó találkozásra tehát a fehérvérsejtek emésztő űröcskéjében (lizoszóma) következik be. Az ezüst hatásának lényege a mikróba légzőenzimjeinek bénítása. Laboratóriumi környezetben eddig az ezüstkolloidot kb. 650 féle mikróbával szemben találták hatékonynak. Ez, természetesen, nem minden esetben használható ki. Az ezüstkolloid hatása ui. lassabban alakul ki, mint egy hagyományos antibiotikum esetén, ezért gyors lefolyású, súlyos fertőzések esetében alkalmazásuk nem tanácsos. Más a helyzet akkor, ha a fertőzés idült, és az életre nem veszélyes. Különösképpen, ha felmerül vírusfertőzés gyanúja is. Megelőzésre, pl. vírusosként induló járványos betegségek (influenza!) megelőzésében előnyösnek találtam, még védőoltások esetében is. Azok pl. könnyen hatástalanná válhatnak immungyengeség, vagy immungyengeséget okozó gyógyszerek egyidejű alkalmazása mellett. Az idült betegségek heveny fellángolásának megelőzésében a hagyományos antibiotikumok biztosan nem alkalmazhatók a mellékhatásaik és az antibiotikum rezisztencia veszélye miatt.

Az ezüstkolloid alkalmazható helyileg (nyálkahártyára, bőrfelületre), vagy szisztémásan. Ez utóbbi esetben a kolloidot 4 percig a nyelv alatt kell tartani, amit ez után a beteg lenyel, az már csak tiszta víz.

Az ezüstkolloid kiválasztódása és a szervezetből történő távozása két úton valósul meg: (1) gyors kiválasztódás a veséken keresztül, a távozó vizelettel, (2) máj által kiválasztva, az epével történő távozás. A kiválasztódás idült szakasza hetekig tart, ezért, a felhalmozódás veszélyének elkerülésére 6 hetes kezelés után 6 hét terápiás szünet tartása javasolható. Ez természetesen csak a szájon át történő, szisztémás kezelésre vonatkozik. Helyileg alkalmazva erre nincs szükség.

A praxisomban eddig az alábbi esetekben teszteltem a kolloidot:

  1. Felsőlégúti betegségek: közönséges nátha, vélhetően vírusos torokgyulladás, arcüreg gyulladás, vagy annak fokozott kockázata.
  2. Alsólégúti betegségek: elzáródásos idült légúti betegségek (COPD) heveny fellángolásának megelőzése különösen járványos időszakban.
  3. Idült prosztata gyulladás kiújulásának, ill. heveny fellángolásának megelőzése pl. ivarcsatorna fertőzés miatt meddő férfiaknál.
  4. Idült hámfertőzések: pl. lábszárfekély antibakteriális kezelése helyileg alkalmazva.
  5. Nőgyógyászatban a humán papillómavírus fertőzés kombinált kezelésének részeként (rosszindulatú elfajulás lehetőségének kizárását követően, pl. helyi lézerkezeléssel kombinálva).
  6. Bőrgyógyászatban helyileg alkalmazva hasznos lehet herpesz, vagy övsömör esetén. Gyakori kiújulásuk ellen szisztémásan is javasolható.

A kipróbáláshoz természetesen szükség van a beteg alapos felvilágosítására, a szóba jöhető kezelések teljes spektrumának ismertetésére, a kezelés szükségességének alapos és közérthető indoklására, a beteg beleegyező nyilatkozatára. Tapasztalataim döntő része személyes kipróbálás eredményéből származik. Feltétlenül szükséges a kezelőorvossal konzultálni, kikérni a tanácsát. Ezen a téren a gyártó szaktanácsadói, így én magam is, készséggel állunk a betegek rendelkezésére

Nem tanácsos kísérletezni ezüstkolloid alkalmazásával az alábbi esetekben:

  1. Terhesség, gyermekkor (14 éves korig) – kellő tapasztalat hiánya miatt
  2. Vese-, ill. májelégtelenség.
  3. Fémérzékenység.
  4. Magas halálozási kockázattal járó súlyos fertőzések (pl. tüdőgyulladás) esetén. Hasonló esetekben mindenkor a hivatalos módszertani levél útmutatásai szerint kell eljárni.
  5. Műtéti megoldást igénylő fertőzések (pl. tályog) esetén. Ilyenkor a sebészi kezelés az elsődleges.

Veszélyek. Nem tartom valós veszélynek a bőr fémes elszíneződésének (argirózis) kockázatát. Nagyon ritkán előforduló szövődmény, legtöbbször otthon kotyvasztott kolloidok kényszeres alkalmazása esetén fordulhat elő. A kiváló minőségű, hazai kereskedelmi forgalomban kapható 20 ppm koncentrációjó, 7-14 atomos kolloidszemcsék fogyasztása mellett naponta több liter elfogyasztására lenne szükség az argirózis kialakulásához.

Az Egyesült Államokban az ezüstkolloid alkalmazását a legfőbb gyógyszer-élelmiszerhatóság (Food and Drus Administration, FDA) engedélyezte mindazon javallatokban, melyekre az ezüstkolloid alkalmazása 1938 előtt engedélyezve volt. Manapság csak több millió dolláros befektetés árán elvégzett klinikai vizsgálatok árán lehetne elérni a javallatok kiterjesztését. Mivel az ezüstkolloid szabadalmi oltalmat már nem kaphat, a befektetők nem érdeklődnek az üzlet iránt.

Meggyőződésem, hogy lehetne a kolloidnak helyet szorítani a fertőzéses betegségek terápiás palettáján. Ehhez az „etikus” gyógyszerek gyártói részéről meglehetősen erős ellenállás tapasztalható.

Várj egy percet mielőtt kilépsz!
Ne menj el üres kézzel, fogadd el ezt az 1000 Ft értékű kupont amit 30 napon belül beválthatsz bármilyen DrJuice termékre!