Az ezüst orvosi alkalmazása

Az 1990-es évek első harmadában az ezüstszemcséket tartalmazó kolloidokat „mindent gyógyító szernek” (panaceának) tekintették. Minden bizonnyal az ezüst alkalmazhatóságának megítélésében ez a szokványos „kétdimenziós magyar ló” másik oldala. Jóllehet az ezüstkolloid bizonyítottan mintegy 650 mikróbával szemben hatékony – laboratóriumi körülmények között.

Az orvosi gyakorlatban az ezüst fertőtlenítő, fertőzés ellenes tulajdonságait használjuk ki, akár helyi kezelés, akár szájon át fogyasztás formájában. Az alternatív medicinában főként az ezüstkolloid formájának alkalmazása terjedt el. A hatékonysága és biztonsága évszázados megfigyelések alapján került megállapításra, a napjainkban divatos „bizonyítékokon alapuló orvostudomány” gyakorlatában az ezüstkolloidot eddig alig vizsgálták.

Az ezüstion Ag+ a biológiailag aktív forma, laboratóriumi körülmények között erős baktériumölő hatással rendelkezik. Évszázadokon át az ezüstöt leggyakrabban sebek, fekélyek kezelésére használták borogatás formájában. Ez a felhasználási terület napjainkban egyre fontosabbá válik, ahogy egyre gyakrabban jelennek meg szokványos baktériumokkal szemben ellenálló kórokozók. Ilyen pl. a meticillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA), melyet a bulvársajtó leginkább „húsevő” baktérium névvel emleget.

Az ezüst igen erős antibakteriális hatását a „bizonyítékokon alapuló” orvoslás hívei is kihasználják, pl. vizeletkatéterek, lélegeztető tubusok fertőtlenítésére. A katéteren és tubusokon maradó ezüst bőségesen elegendő lehet a mesterséges lélegeztetés, vagy tartós katéter használat mellett fellépő légúti, ill. húgyúti fertőzések megelőzésére. Az ezüst a szervezetbe csontprotézisek, mesterséges szívbillentyűk közvetítésével is bejut, ahol az erős antibakteriális hatásával életeket ment nap mint nap. Mindennek ellenére az egészségügyi hatóságok és vezető orvosok felől egyre erősebb a nyomás az ezüstkolloid használatával szemben. Ellenzői a fentiekben felsorolt alkalmazásokról minden bizonnyal vajmi keveset tudnak.

Az 1990-es évek első harmadában az ezüstszemcséket tartalmazó kolloidokat „mindent gyógyító szernek” (panaceának) tekintették. Minden bizonnyal az ezüst alkalmazhatóságának megítélésében ez a szokványos „kétdimenziós magyar ló” másik oldala. Jóllehet az ezüstkolloid bizonyítottan mintegy 650 mikróbával szemben hatékony – laboratóriumi körülmények között. Vagyis nem bizonyított, hogy az élő szervezetben is kifejt-e antibiotikumszerű aktivitást. 1940 utáni években az ezüstkolloid alkalmazása háttérbe szorult, az egyetlen lehetséges mellékhatására, az argyriára hivatkozva.

Az argyriáról korábbi cikkemben már megemlékeztem. Kiszámítottam, hogy a történelem során legutóbb előfordult eset olyan egyénnél fordult elő, aki a házi gyártású „kotyvalékából” annyi ezüstöt fogyasztott, ami napi 14 liter DrJuice ezüstkolloidnak felel meg. Az ezüstkolloid ártalmas voltára, emberi léptékű dozírozás esetén, aligha merült fel bármilyen gyenge bizonyíték is az ókortól napjainkig.

Egy szer azonban nemcsak úgy lehet ártalmas, hogy önálló mérgező hatással bír, vagy felhalmozódik a szervezetben, hanem úgy is, hogy nem gyógyítja meg a veszélyes alapbetegséget. Ilyen megfontolásból ezüstkolloid fogyasztását nem javasoljuk életet közvetlenül vagy közvetetten fenyegető fertőzések esetén. Még akkor sem, ha az ezüstkolloid laboratóriumi körülmények között ezekkel a kórokozókkal szemben hatékonynak bizonyult. Ilyen fertőzések lehetnek pl. az AIDS, vérbaj, immungyengeséget kiváltó rosszindulatú betegségek (leukémiák), tüdőgyulladás, szepszis, szívbelhártya-, agyhártya-gyulladás, stb. Ezeknél a betegségeknél az illetékes hatóságok által kiadott módszertani levelek alapján kell gyógyítanunk. Ennek oka jelentős részben az orvos önvédelme. Hiszen ha a beteg meghal, vagy súlyos egészségkárosodás éri pl. ezüstkolloid kezelés mellett, az orvost egy életre ellehetetlenítik akkor is, ha a módszertani levélben leírtak szigorú betartása mellett sem tudott volna betegének segíteni. Az ezüstkolloid tilalma tehát inkább jogi és nem orvosi jellegű.

Teljesen más a helyzet olyan fertőzések esetében, melyek nem életveszélyesek és a „bizonyítékokon alapuló orvostudomány” semmilyen használható alternatívát nem kínál az ezüstkolloid helyett. Teljesen érthetetlen pl. a herpesz elleni gyógyszerek használata, mert a gyakorlatból minden orvos tudja (ha bevallja, ha nem), hogy a herpesz ellen hatékony szokványos antibiotikummal nem rendelkezünk. Hasonló a helyzet a náthás, meghűléses, mérsékelt lázzal járó légúti fertőzések esetén. Ezekre sincs semmilyen antibiotikum. Az orvosok jelentős része ezekben az esetekben egyenesen tiltja az antibiotikumok használatát amellett, hogy az ezüstkolloid esetleges jótékony hatásának elismerése megfordulna a fejében. Mindez terápiás nihilizmushoz vezet, a beteg jobb híján paracetamollal mérgezi a máját, nem szteroid gyulladásgátlókkal a gyomrát, hörgtágító hatású fenilefrinnel a szívét, stb., stb.

Léteznek az ezüstkolloidnak olyan potenciális felhasználási területei is, ahol az ezüstkolloid hatékony kiegészítője és nem vetélytársa a szokványos antibiotikumoknak. A féri meddőség talán leggyakoribb oka a tünetmentes idült prosztata-gyulladás, melynek gyógyulása 2-6 havi antibiotikus kezelés után várható, és a kiújulás kockázat is igen jelentős. Ebben az esetben az ezüstkolloid antibiotikummal kiegészítve lerövidíti a gyógyulási időt és a kiújulás veszélyét is érzékelhetően csökkenti.

Az ezüstkolloid humán gyógyászatba való elhelyezése tehát várat magára. Hogy miért? Mert a gyógyszerlobbi így kívánja.

A „bizonyítékokon alapuló orvosláshoz” szükséges klinikai vizsgálatok hiányát érvként nem szabad elfogadnunk. Ezen az alapon ui. a hazai gyógyszerkincs ¾-ed részét ki lehetne dobni. Hiszen egy sor törzskönyvezett gyógyszer biztonságát és hatékonyságát vizsgáló kísérleteket a mai napig sem végezték el. Így, tetszik ez a bizonyítékokat kereső kollégáknak vagy sem, a patikák itthon és külföldön placébókkal vannak tele. Ezek között számos olyan sikeres „gyógyszer” van, aminek gyártása nagyon sok millió dollár hasznot hozott, mire kiderült, hogy szájon át valójában fel sem szívódik.

Az ezüstkolloid klinikai kivizsgálásának jogi akadálya nincs. A klinikai kivizsgálás mégis várat magára – meglehet, sohasem fog megtörténni. Ennek egyetlen magyarázata az, hogy a világon nagyon sokan gyártják a kolloidokat, így senki nem vállalja fel a saját költségére az a pár száz millió dolláros kutatási és fejlesztési költséget, melynek hasznait főként a konkurensei élveznék.

Patthelyzetről mégsem beszélnék. A kolloidot (megengedhető javallattal) ki kell próbálni és az eredményeket publikálni kell. Az ezüstkolloidot ellenzők táborából bizonyára csak nagyon kevesen tudják, hogy az amazon.com internetes könyvesbolt tele van az ezüstkolloiddal foglalkozó orvosi monográfiákkal.

Vajon ki kételkedik a kamillavirág, a galagonyalevél, kakukkfű, lándzsás útifű, ligetszépe, körömvirág és más számos, számtalanszor bizonyított „gyógyszer” hatékonyságában, holott ezek sem láttak még randomizált prospektív, kettős vak, stb. klinikai tanulmányokat, olyanokat, melyekre a „bizonyítékokat követelő” orvosok oly sokszor hivatkoznak. A bizonyítékokat főként az originális gyógyszergyártók követelik, a saját piaci érdekeik védelmében. Hogy jogos-e ez, vagy sem – döntse el mindenki maga. A beteget az orvos azonban nem hagyhatja szenvedni – nem erre esküdött fel.

Várj egy percet mielőtt kilépsz!
Ne menj el üres kézzel, fogadd el ezt az 1000 Ft értékű kupont amit 30 napon belül beválthatsz bármilyen DrJuice termékre!